Szent Márton hegyén nem ismeretlen a gregorián, hiszen a bencések zsolozsmáin ma is az ősi liturgikus ének hangzik. Három héten át azonban nem csak a megszokott időkben, hanem reggeltől estig szinte folyamatosan gregorián énekléstől zengett az egész vidék, mivel a tanfolyami órákon kívül is minden tanteremben, zugban, sétányon és focipályán a kurzusok hallgatói gyakoroltak a vizsgákra készülve.
Immár második éve, hogy a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet támogatása lehetővé tette: Béres György hagyományos tanfolyamai - amelyeket 1991. óta a Gregorián Társaság szervez - a pedagógusoknak akkreditált továbbképzésként végezhetők.
Az első héten befejeződött a mesterkurzus hallgatóinak 120 órás képzése. A tizenhárom végzős elsőként részesülhetett ebben a képzési formában. Legtöbbjük már ezt megelőzően is évekig járt Béres tanár úr tanfolyamaira. A mesterkurzuson hat elméleti és három gyakorlati tárgyból tettek záróvizsgát. A tantárgyak csoportosítása lehetővé tette, hogy a befejező intenzív, bentlakásos szakaszban elméleti tudásukat felhasználva csak gyakorlattal foglalkozzanak, hiszen egy gyakorló karvezetőnél mi sem fontosabb, mint hogy hogyan mutatja be a megtanítandó darabot, milyen módszereket alkalmaz és mennyire igényes a műhelymunka során, és vezénylésében mindez hogyan tükröződik. Ez volt tehát a három gyakorlati tantárgy. Elméleti tudásukról pedig gregoriántörténet, liturgika, latin, repertoár- és műfajismeret, gregorián paleográfia és gregorián szemiológia tantárgyakból kellett számot adni.
A második héten az alapfokú tanfolyam 30, a harmadikon pedig a középszintű képzés 40 hallgatójának énekét hallgatták a Vár lakói és a rengeteg odalátogató turista. Mindkét 30 órás kurzuson, de főleg a középszintűn voltak "évismétlő" résztvevők, akik felismerték azt, hogy hat, vagy tizenkét nap alatt képtelenség a stílust teljes mélységében elsajátítani. Voltak, akik azért jöttek, mert év közben nem sok alkalmuk volt gregoriánnal foglalkozni, tehát tudásukat fel akarták frissíteni. És voltak, akik otthon szkólát vezetnek, tehát kontrollálták, munka közben nem alakult-e ki bennük stílusidegen elképzelés, és tudásukat szerették volna tovább mélyíteni.
A kurzusokat Béres atya nagy tudása, odaadó tanítása, lelket vidító előadásai mellett ifj. Sapszon Ferenc tanár úr rendkívül szuggesztív, elmélyült, nagyfokú koncentráltságot követelő interpretációs órái tették még gazdagabbá. A liturgika magasszintű, de mindenki számára érthető oktatását - mint valamennyi pannonhalmi kurzuson - Dr. Áment F. Lukács OSB vállalta.
Minden napot - ahogy a mesterkurzuson is - szentmisével nyitottunk, amit természetesen beéneklés előzött meg. A reggeli csak eztán következett, majd kezdődtek az előadások. A gyakorlati órák jó része négy csoportban zajlott, így mindenkinek lehetősége volt tanári útmutatást és segítséget kapni egyéni fejlődéséhez. A csoportok vezetői a mesterkurzus friss végzősei voltak, akiknek napjai, újdonsült tanítványaik vizsgáinak közeledtével, egyre hosszabbra nyúltak, mivel a csoportok nagy lelkesen együtt maradtak késő estig, hogy minél biztosabbak legyenek az egyéni éneklésben, illetve vezénylésben. A "rendszer bevált", a hallgatók ebben a remek, meghitt légkörben biztosabb tudást mutattak föl a péntek délutáni vizsgákon, mint ahogy az a tavalyiaknak sikerült. Ez nagy örömöt szerzett Béres tanár úrnak és az egész oktató testületnek, a hallgatókról nem is beszélve. Mindkét alkalommal méltó befejezése volt. e gazdag, tartalmas heteknek a fergeteges, sziporkázó humorral teli búcsúest és a szombati zárómise áhítata.
Azok közül, akik először jöttek, sokan mondták el a hét folyamán nekem
boldogan azt, amit a régebbiek már tudnak: a gregoriánt értve énekelni,
a Biblia igéit ily ünnepien, szeretettel kimondani, az ősi énekben
megmerítkezni rengeteg tanulással jár, mégis ez a hét, egy lelket
felemelő, frissítő lelkigyakorlattal ér fel.