„Gratias agimus tibi - Hálát adunk Neked”
10 éve énekel a Pesti Ferenceseknél
a Schola Gregoriana Budapestinensis
2006. október 17-én, kedden, este fél hétkor a szokásos módon zajlik a szentmise a Pesti Ferencesek templomában, és mégis másként. Jubileum ez, most a Schola nagyobb létszámban, a régi tagokkal együtt énekli az ünnepi mise énekeit, annak alkalmából, hogy tíz éve töretlenül hangzik a gregorián ezeken a miséken.
Miután 1990-ben megalakult a Gregorián Társaság, kézenfekvő volt, hogy célkitűzéseinek eléréséhez - a gregorián ének tanítása, terjesztése, a liturgiába való visszaemelése - szükség lesz egy együttesre is, amely a gyakorlatban is megvalósítja ezeket. Így alakult meg 1994-ben a Schola Gregoriana Budapestiensis Béres György, a Gregorián Társaság elnökének vezetésével.
A tagság énektanárokból és zenei intézmények hallgatóiból tevődött össze. Így a próbák tulajdonképpen szakmai továbbképzést is jelentettek, mivel addig senki sem tanulta a régi, ezer évvel ezelőtti írásformák alapján énekelni a latin énekeket. Egyre inkább tapasztalhattuk azt is, hogy az egyszólamúságban sokkal fontosabb a homogén hangzás és a tökéletes együttgondolkodás, ez az éneklési mód határozottan kényesebb, mint a többszólamúság. Gyönyörű tapasztalat volt az is, hogy a gregorián énekléséhez igazi alázat szükséges, itt nincs lehetőség „önmegvalósításra”. A szép együtthangzás kiépítésében sokat segített ifj. Sapszon Ferenc Liszt-díjas karnagy, a schola tagja és szólistája.
Az egyház ősi éneke minden keresztényé, így a Scholában evangélikus, református és görög katolikus is együtt imádkozott a római katolikussal e legemberibb nyelven, ami az ének, és e legszentebb hangokon, ami a gregorián.
A Schola Gregoriana Budapestiensis vidéken és Budapesten évente többször is vállal gregorián misén szolgálatot, illetve hangversenyen való fellépést. Így fordult meg már az ország sok városában és több alkalommal Bécsben és Pozsonyban. Az I., a II. és a III. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztiválon is közreműködött.
Az első években kissé hányatott sorsunk volt: próbáltunk a Szent Gellért Plébánia egyik termében majd a Piarista Gimnáziumban. Az előbbi falak között történt a felkészülés az első nagy feladatra, amikor is 1995-ben hivatalos meghívottként felléptünk Bécsben, az AISCGre (A Gregorián Ének Kutatásának Nemzetközi Társasága) Kongresszusán.
Kétévi rendszeres munka után, 1996. októberétől végre megvalósult igazi célunk. Dr. Kis Csongor akkori templomigazgató pártfogásának (később pedig Bagyinszky Ágostonnak és Fejes Antalnak) köszönhetően, 1996. október óta a Pesti Ferencesek templomában végzünk rendszeres szolgálatot, ahol - a nyári hónapok kivételével - minden kedden a 1830-kor kezdődő szentmisén gregorián misét énekelünk a hívekkel közösen. Akkorra már összeszokott együttessé váltunk, meglehetősen nagy repertoárral a birtokunkban, nagy öröm volt számunkra, hogy szolgálatba léphetünk. Azóta ez adja a schola életének ritmusát, és bármilyen egyéb nagy feladatra is készülünk, ez a keddi mise sose maradhat el. Sokszor ez nem is annyira egyszerű, hiszen ha esik, ha fúj, ha fáradt az ember, vagy más programja lenne, nem hogy csak a próbára kell elmenni, hanem mindig rögtön „élesbe” is kell kapcsolni. Nem állítható, hogy ez mindig makulátlan (hja, a tíz év nagy idő, a mintegy 400 misén bizony előfordult egy s más…), de hallatlanul nagy „profitja” is van: hihetetlen tartást és önfegyelmet ad, olyat, amit csak a szigorú rendszeresség adhat, azonkívül kiváló orvosság lámpaláz és koncentrációs zavar esetére.
Hogyan is zajlik egy ilyen keddi szolgálat? A schola a mise előtt egy bő órával kezdi a próbát, majd beöltözik az albába. A lányok kiosztják a padokba az ordinárium kottáit, ez alatt a fiúk a szentélyben elhelyezik a schola számára a székeket. Rendezett bevonulás után a szentélyben állva, a hívekkel együtt várjuk a mise kezdetét. A pappal és az asszisztenciával együtt térdet hajtunk, majd énekelni kezdjük az introitust. A szentmise változó részeinek megszólaltatása a schola feladata, a Kyriét és az Agnus Deit a schola és a gyülekezet váltakozó énekléssel hangoztatja, a Gloriát és a Sanctust mindenki énekli. Így megvalósul X Szent Pius pápa motu proprioja amely szerint: ”Különösen pedig a nép használatába kell visszaállítani a gregorián éneket, hogy a hívek újra cselekvő részt vegyenek az egyházi ténykedésben úgy, mint hajdanán történt” Három ordinárium forog évente, szeptemberben a VIII-kal kezdünk, Adventben és Nagyböjtben a XVII., Karácsonyi és Húsvéti időben az I. gregorián misét énekeljük a hívekkel latinul. A schola énekei is latinul szólnak, de a communio zsoltárversei és a mise összes többi része magyarul hangzik el. A mostani jubileumunkra megvalósul régi tervünk is: az énekek fordítását diáról kivetítjük, így mindenki velünk imádkozhat nemcsak teljes szívvel és lélekkel, hanem teljes elmével is.
Csodálatos ajándék ez a lehetőség mindnyájunknak, de négyünknek - akik a kezdetek óta részt veszünk ebben a liturgiában - különösen, mivel tapasztalhatjuk, ahogy évről-évre egyre szebben énekelnek velünk a rendszeresen erre a misére járók, és ahogy a gördülékeny, természetes éneklés áttevődik az akklamációkra és az énekelt Miatyánkra is. A gregorián ének ünnepélyességének hatására a misének egyre több részét énekelve végzi a celebráns pap is, mintegy méltóbbá téve a mise többi részét is, úgyhogy ezek a kedd esti misék mára ünnepi misévé fejlődtek.
Hálát adunk az Úrnak, hogy a szent liturgiában dicsérhetjük Őt, és köszönetet mondunk a templomigazgató Hegedűs Kolos atyának, hogy ő is támogatja ezt a vállalásunkat, amely időben összeköt múltat és jövőt, dimenzióban pedig a kereszténység öt (!!!) égtáját.
Ruthner Judith
