Július 1-jén Heinrich Rumphorst professzor, a berlini Choralschola vezetője tartott workshopot. Előadásán saját scholájával, a Berliner Choralscholával mutatta be a graduálékban szinte mindenütt előforduló jelenséget, a hangismétlést. A Graduale Triplexben található hatszáznegyven propriumtételből (a mise változó énekei) mindössze húszban nem szerepel hangismétlés.
A Graduale Triplexben leggyakrabban, 224 esetben előforduló jelenség a tristropha, ami könnyedén, súlytalanul lebegve háromszor énekli az adott hangot, s így a hangismétléssel a szótag jelentőséget kap.
Ha a könnyedén énekelt tristropha a szavak végén szerepel, feladata, hogy kicsengeti a szót, annak eredeti retorikus hosszúságát még tovább nyújtja. Mivel azonban a harmadik stropha mindig hosszabb (a Laoni Kódex ezt szépen mutatja) az azt megelőzőeknél, gördülékenysége egyben tovább is vezet a következő szóra, s az így egymásbafonódó szavakból összeáll, egységgé válik a szöveg, amint azt az "et vocabi tur " szövegrésznél láthatjuk.
A tristropha a szavak elején vagy közepén gyakrabban fordul elő, ilyenkor szófestő szerepe is lehet. Erre példa a mennybemeneteli introitus, ahol az "ita veniet" szavaknál már az alleluiát előlegezi lágy, lebegő mozgás, annál is inkább, mert a tristropha utáni szótagok celeriter, azaz gyorsan éneklendőek. 
Mintegy húsz hely van a Graduale Triplexben, ahol a "Dominus" szó (és ennek ragozott alakjai) második szótagján szerepel hangismétlés, tehát éppen a hangsúlytalan szótagot kell lágy lebegtetéssel énekelni, ami az Úr szelídségét hangsúlyozza. Ezt figyelhetjük meg a "Misericordia Domini plena est terra" (az Úr irgalmával tele van a föld) évközi 
introitusnál is.
Láthatjuk, hogy meglepő módon a tristropha az esetek több mint felében nem a melizmatikus tételeknél, hanem az introitusoknál fordul elő, ezután következnek a communiok és offertoriumok. Ilyenkor a szerző nem előre legyártott panelekből alkotja meg az új darabot, hanem sajátos, egyéni introitusformulák jelennek meg, a tristrophák pedig majdnem mindig félhangok felett, tehát C-n vagy F-n állnak. Nagyon kevés az olyan hely, ahol a tristropha nem a megszokott szubszemitonális hangon áll.
Általában a tristrophát mélyebb vagy ugyanolyan magas hang követi, ez alól csak öt introitus képez kivételt, négy közülük még fordulataiban is megegyezik, s a "Puer natus est nobis" karácsonyi introitusra utalnak. Az összefüggés egészen tudatosnak látszik a karácsonyi és a húsvéti introitus e részei között.
Ritka, hogy a szóvégi tristrophát egy azzal azonos magasságú hang előzi meg, a Meditabor offertorium következő részében (et levabo manus meas - fölemelem kezemet), azonban ez sorozatban fordul elő. Az is viszonylag ritka, hogy a szóvégi tristrphát megelőlegezi egy ugyanolyan magasságú hang, de ezt is megtalálhatjuk itt.
A kéziratok tükrében ugyanis - a Vaticana véleményével ellentétben - a tristophát egy kisszekunddal lejjebb levő hang előzi meg, amint azt egy communio "ubi reponat" szavainál látjuk. Ez az alsó váltóhangról való megközelítés egy későbbi tradíció része.
A tristrophák előtti hangot mindössze két helyen kottázza a Vaticana is lejjebb, jóllehet, az einsiedelni kódexben egyazon notáció jelöli az említett introitusokat is. 
Terccel és kvarttal lejjebbről is megközelíthető a tristropha. A terces a karácsonyi introitusok mindkét esetében a "hodie", azaz a "ma" szón fordul elő, ezzel utal a komponista a szavak mögött rejlő kiszélesített jelentésre. 
A kvartos ugrás legjobb példája a "non moriar, sed vivam" (nem halok meg, hanem élek): az élet és a halál között feszülő ellentétet fejezi ki.
Ha a tristophát nem traktulus, hanem stropha előzi meg, akkor ez minden esetben azonos hangmagasságot jelöl.
Sok esetben figyelhetjük meg, hogy amíg a tristropha inkább hangsúlytalan szótagon található, addig a hangsúlyos szótagra, a hangismétlés egy másik fajtája, a bivirga kerül. Ez csak elenyésző esetben tapasztalható másképp.
Az öt stropha egymás mellett olyan szóvégi helyeken jelenik meg, ahol jelentős kulcsszavakat találunk, így zeneileg lényeges a megnyújtás, mert ezzel tágasságot teremt, hosszabb időbeli teret enged. Erre látunk példát a "scuto circumdabit te" szavaknál (pajzzsal vesznek körül téged), ahol a hangok a pajzsot szimbolizálják.
Sok esetben az "eo", "eis" birtokos névmásra kerül a bivirga-tristropha hangcsoport, ilyenkor nem az időtartam növelése a cél, hanem a megszólítást teszi hangsúlyosabbá.
A következő példában hét ismételt hangot láthatunk, ez azonban csak a 3. tónusú graduálékban és csak ebben a formában fordul elő. A hét hang egymásutánja a szövegben leírt mennyei öröm kifejezése, "virtutem tuam" (a te hatalmadat, erősségedet [éneklem]).
A "tibi dixit cor meum" (neked mondja az én szívem) szintén hosszasan lebeg egy hangon, hiszen nem egyszer, hanem állandóan az Úrhoz folyamodik
.
Végül egyetlen helyen nyolc azonos hang egymásutánja szerepel. Ennek magyarázata, hogy az aprószentek offertóriumának szövege Tharsis királyára, az ő tartózkodásának földrajzi távolságára utal.
Az előadás alapján a cikket szerkesztette