index.php
greg_fej1.gif


Utolsó frissítés: 2017.06.24.

Tanulmányok



 

A gregorián ének újjáéledése

    Egyetlen zenei stílusnak sem volt olyan mozgalmas története, mint a gregorián éneknek. A legrégebbi, X. századi írott források lejegyzése után nem sokkal, már a középkorban sokféleképpen énekelték; a későbbiekben dallamait átírták, íveit megcsonkították; majd miután visszaállították az eredeti dallamok nagy részét, az előadásmód tekintetében különböző nézetek alakultak ki. Századunkban, ezer év után kerülhetett sor arra, hogy a legrégebbi kódexek jelei alapján megközelíthessük az eredeti előadásmódot. Ezt teszi lehetővé a gregorián szemiológia, amely a gregorián ének eredeti előadásmódját kutatja.

Visszatekintés

    A gregorián ének klasszikus repertoárja a megelőző századok egyházi zenéjére épülve a VIII. században jött létre. Néhány korai töredéktől eltekintve a gregorián ének első forrásai a X. századig nyúlnak vissza, ezek hangjegyírásai közül a legfontosabbak a metzi és a szentgalleni notáció. A gregorián hangjegyírások közül (összesen kb. 25 fajtát tartunk számon) többen az antik retorika jelöléseit veszik alapul; a szentgalleni notáció az, amelyik a legrészletesebben tájékoztat minket az előadásmódról: e hangjegyírás ugyanis a karnagy kézmozdulatait (neuma = intés) tükrözi. A vonalrendszer bevezetését követően a hangjegyírások sokszínűsége kezdett visszaszorulni. Ekkor már egyes nyelvterületeken (újlatin) az volt a fontos, hogy a hangok helyét rögzítsék, ne az előadásmódot. A vonalrendszer tökéletesítője, Arezzoi Guido (XI. sz.) már a gregorián dallam hangjainak azonos értékéről beszél. Az eredeti előadásmód és az ezt tükröző notáció még egy ideig továbbél, míg végleg ki nem szorítja a vonalrendszert használó hangjegyírás, amely ekkor már a folyékony kézmozdulat-rajzok helyett szögletes kottafejekből áll.

    A XVI. századtól már a dallamokat is igyekeztek a kor ízléséhez igazítani, a hoszszúnak vélt hangcsoportokat megcsonkították. Sajnos az Egyház ezt a rontott változatot tette kötelezővé, így a könyvnyomtatás feltalálása a gregorián ének hanyatlásának kedvezett.

A dallam és az előadásmód helyreállítása

      A XIX. sz. közepén merült fel az igény az eredeti gregorián megszólaltatására: Solesmes kolostorának bencés szerzetesei áldozatos munkával javították ki a dallamokat a régi kódexek alapján; ez utóbbiakat a Dom Mocquereau által szerkesztett Paléographie musicale címu facsimile-sorozatban kezdték el közzétenni. A dallamok helyreállítása és kiadása azonban sürgős volt, a munkákban kulcsszerepet betöltő Dom Pothier ezért kompromisszumra kényszerült: az ő előkészítésében 1905-1912 között kiadták a legfontosabb liturgikus könyveket (Kyriale 1905, Graduale Romanum 1908 stb.), noha Dom Mocquereau hangsúlyozta, hogy a dallamok kijavítása még további kutatást igényel.

  X. Szt. Pius pápa motu proprioja az egy-házzenéről (Inter sollicitudines, 1903 november 22), és a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója (Sacrosanctum Concilium, 1963 december 4), amelyek a gregorián éneket az Egyház hivatalos zenéjének hirdetik ki, jelentősen továbblendítették a kutatásokat. A római repertoár mellett fellendült az egyes országok nemzeti hagyományának kutatása is; Magyarországon Rajeczky Benjamin nyomán Szendrei Janka és Dobszay László foglalkoznak a magyar gregoriánum tudományos kutatásával és interpretálásával.

Dom Eugene Cardine

    A XX. sz. harmincas éveiben Eugene Cardine, solesmes-i bencés szerzetes, felfigyelt arra a tényre, hogy ugyanarra a dallamra ugyanaz a kódex különböző helyeken más és más jeleket használ. Több évtizedes kutatásai során bebizonyította, hogy a legrégebbi kódexekben szereplő neumaváltozatok (alakváltozatok, episzéma használata, neumatagolás, jelentéshordozó betűk stb.) eltérő előadásmódra utalnak. Ezzel megalapította a gregorián szemiológia tudományát, amely az neumaváltozatok és az előadásmód közötti rendszeres összefüggésekre igyekszik fényt deríteni.

    A szemiológiai kutatás szigorú paleográfiai módszereket alkalmaz. Abból a (Cardine és azóta többek által bizonyított) tényből indul ki, hogy a gregorián nem más, mint énekelt ima: a szövegnek a retorikaihoz hasonló zenei eszközökkel történő kifejezése; ezeket a retorikai jellegű eszközöket jelenítik meg a neumaváltozatok. Ez utóbbiak konkrét jelentésére a X-XII. sz. között keletkezett összes kódexben való előfordulási környezeteik rendszeres egybevetése alapján lehet következtetni. A neumaváltozatok gazdag tárháza egy igen kifinomult előadásmódot ábrázol. A gregorián szemiológia további érdeme, hogy miután a neumaváltozatok gyakran a dallamra is utalnak, megfelelő értelmezésük elősegíti a helyreállított dallamok Dom Mocquereau által említett hibáinak kijavítását.

Kiadványok, kongresszusok

    Eugene Cardine 1952-1984 között tanított Rómában a Musica Sacrán, 35 diplomamunka és disszertáció született kezei alatt gregorián szemiológia témában. Tanítványai jelenleg egyetemeken, zeneművészeti főiskolákon és tanfolyamokon tanítják a gregorián éneket.
   
    1975-ben alakult meg az AISCGre: Associazione Internazionale Studi di Canto Gregoriano (A Gregorián Ének Kutatásának Nemzetközi Társasága). Célja, hogy az Eugene Cardine által elkezdett gregorián szemiológia tudományát művelje. Tevékenységi körébe tartozik a kutatás, oktatás, előadások és találkozók szervezése, kiadványok és hangfelvételek készítése. Fennállása óta eddig hat kongresszust, számos tanfolyamot szervezett (köztük a legnevezetesebb az ötéves kurzus volt Essenben 1984-1988 között, valamint a rendszeres nyári kurzusok Cremonában). Tagjai nagyszámú országból kerülnek ki, némely ország önálló szekciót alkot (pl. Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Japán...).

    Magyarországon 1990-ben alakult meg Béres György kezdeményezésére a Gregorián Társaság a fentebb említett társaságéhoz hasonló célkitűzésekkel.

    Az AISCGre német ill. olasz szekciójának folyóiratai (Beiträge zur Gregorianik, ill. Studi Gregoriani) hosszú évek óta tudományos cikkeket tesznek közzé a gregorián szemiológiáról; e témában egyébként számos más nyugati folyóirat is gyakran közöl cikkeket, pl. az Études Grégoriennes, Musica Sacra, Note Gregoriane.

    A gregorián szemiológia által megfejtett előadásmódot kórusok sokasága próbálja megvalósítani világszerte. Az európai országok többségében, valamint az USÁ-ban, Kanadában, Mexikóban, Brazíliában, Tanzániában, Koreában, Japánban találunk ilyen kórusokat; e kórusok legtöbbjétől hangfelvételek is rendelkezésre állnak.

A gregorián ének jövője

    Ma, amikor a II. Vatikáni Zsinat előírása ellenére (a latin nyelv kötelező volta) szinte mindenütt anyanyelven végzik a liturgiát, a gregorián ének továbbélését a gregorián szemiológia által felkínált művészibb és hitelesebb előadás lehetősége biztosítja. Segítségével a gregorián éneket ma már sokkal mélyebben értik, egészen másképp tanítják; s minden bizonnyal a következő évezred gregorián éneke ebből a tudományosan megalapozott forrásból fog táplálkozni.

Béres György