2004 - Nagy Szent Gergely jubileumi éve
2004-ben az egész világon megemlékeznek I. Nagy Szent Gergely pápáról, a négy legnagyobb egyháztanító egyikéről, aki 1400 évvel ezelőtt, 604. március 12-én halt meg. Az ünneplést elsősorban az egyházzenészek szervezik, hiszen az egyház ősi, egyszólamú énekét, a gregoriánt, a hagyomány neki tulajdonítja. Halálának napját, IV. Gergely pápa tette üneppé, de újabban, mivel ez a nap nagyböjtre esik, az egyház Nagy Szent Gergelyt beiktatásának napján, szeptember 3-án ünnepli.
Magyarországon is méltóképpen ünnepeljük Szent Gergely pápát. Béres György kezdeményezésére a Gregorián Társaság, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet és még számos megyei, helyi egyházi és kulturális szervezet közösen rendezi a 2004. március 12-én kezdődő egy éven át tartó ünnepségsorozatot, amelynek eseményei átfogják az országot, és felölelik a püspöki szentmiséket, hangversenyeket, szkólatalálkozókat, kiállításokat, előadásokat, szakmai napokat, rajz- és énekversenyeket.
Szent Gergely pápa nagyszabású és szerteágazó tevékenységének hatása ma is több vonatkozásban érezhető, személyével és gondolataival ezért is érdemes megismerkedni.
Életét sok történet és legenda is övezi, amelyeket életrajzírói - akik többnyire jóval később éltek - részletesen leírnak, az emberek erősítésére, példaképet állítva eléjük.
Mit tudhatunk róla történelmileg bizonyíthatóan? 540. körül született gazdag patrícius családba, apja, Gordianus római szenátor, aki később egyházi rendbe lépett, és mint kerületi diakónus Róma szegényeiről volt feladata gondoskodni. Fiát a legkülönb nevelésben részesítette, aki a tudományokkal való foglalkozásban nagy örömét is lelte, és páratlan tudásra tett szert. Ezért már harminchárom éves korában II. Justinianus Róma prefektusává nevezi ki, ő azonban egy év elteltével lemond tisztségéről, római palotáját Szent András védelme alá helyezve kolostorrá alakítja, és maga is belép a rendbe. 579-ben I. Benedek pápa diakónussá szenteli. Tudására az új pápa, II. Pelágius is számít. Még ebben az évben Konstantinápolyba küldi, ahol a keleti és nyugati egyház kapcsolatainak kényes kérdéseiben kellett eljárnia. Körülbelül hat évet tölt itt, kísérő szerzetestársaival a rendi életet megtartva, ám visszarendelése után otthon azt még szigorúbban folytatva aszketikus életet él, amely egészségét is aláássa. Már ekkor is minden erejét a szegények megsegítésére fordítja, emellett sziciliai birtokain hat monostort alapít, és pápai tanácsadó. Amikor 590-ben meghalt II. Pelagius pápa, a papság és a nép egyhangúan őt választotta meg Róma püspökének. A legenda szerint ő azonban a szorongató történelmi helyzetben nem kívánta vállalni az egyház kormányzatának terhét, ezért álruhában elmenekült. A római nép azonban felkutatta és visszahozta. Annyi bizonyos, hogy szeptember 3-án felszentelték, a pápai trónon az első szerzetesként. Gergely a lateráni palotában is megtartotta a rendi életformát.
Pápai tevékenysége alatt a nyugati egyház megerősödött, és megvetette a jövendő pápai állam alapjait is.
Átszervezte a Szentszék birtokainak igazgatását, ezzel csökkentette az élelmezési gondokat. A szegénység megsegítése most is szívügye, nem véletlenül tudjuk a hagyományból, hogy asztalánál mindennap maga szolgált ki tizenkét szegényt, miután lábukat megmosta.
Ő indította el Nyugat-Európa teljes kereszténnyé válását. 596-ban a Szent András kolostorból szerzeteseket küldött Britanniába az angolszászok megtérítésére, élükön Ágoston apáttal (Canterbury Szent Ágoston érsek), ahol olyan mély és őszinte kereszténység támadt, amelyet sok-sok kolostoralapítás, adományozás és zarándoklatok bizonyítanak.
Sikeresen védte Rómát és több itáliai várost az ariánus longobárdokkal szemben, békéért való fáradozása sem volt hiábavaló. Ő volt az, aki a háború és az árvizek okozta károk eltüntetésében is nagy szerepet vállalt.
Egyházát belülről is megújította. Rendkívüli fontosságot tulajdonított a fegyelmezettségnek és az elöljárók feddhetetlenségének. Először a kolostori fegyelmet állította helyre, azután gondoskodott arról, hogy egyházi hivatalokba megfelelő személyek kerüljenek. A püspökök működése fölé világi ellenőrzést rendelt, hogy megakadályozza a hatalommal való esetleges visszaéléseket.
Az önkényesség megakadályozására a sokféle szertartást is iparkodott megszüntetni. Mintául állította a római liturgiát, amelynek szövegeit feltételezések szerint az Antiphonale-ban le is íratta. Ez a szövegrendezés az énekekre is hatással lehetett.
A tudományok és művészetek iránti elkötelezettsége arra indította, hogy iskolákat alapítson, ezért is lett az iskolások védőszentje. Az ő nevéhez köti a hagyomány a Schola Cantorum, az énekes iskola létrejöttét.
Nagy Szent Gergely lelkiségét, gondolkozását, egyházpolitikai tevékenységét azonban leginkább írásaiból lehet megismerni. A pápa hatalmas irodalmi munkásságával az egész egyház tanítójává vált, és később a nyugati kereszténységben az általa is sokat olvasott egyházatyák (Ágoston, Ambrus, Jeromos) mellett negyedikként emlegetik.
Szentírással való mély kapcsolatát homiliáiban láthatjuk. Magyarázatai világosak, pontosak. A textust először történeti szempontból veszi szemügyre, majd allegórikusan értelmezi, így logikusan vonhatja le morális következtetéseit.
Legterjedelmesebb szentírásmagyarázata Jób könyvéhez kapcsolódik. Jób problémáit nemcsak lelkileg élte át, hiszen önsanyargató élete miatt maradandó betegségekben szenvedett, gyomorbaj kínozta. Ehhez később köszvény is járult, ami élete utolsó öt évében szinte teljesen az ágyhoz kötötte.
Jelentős a nagyszabású, négykötetes "Dialogusok", amely az itáliai atyák életéről és csodáiról szól párbeszédes formában. Gergely minden valószínűség szerint maga is bencés szerzetes volt, ennek tulajdonítható, hogy a második kötetet teljes egészében Nursiai Szent Benedeknek szenteli, ez a legrégebbi Szent Benedek életrajz. Említésre méltó, hogy Gergely negyven csodát leír Benedekről.
Ránk maradt több, mint nyolcszáz levele, amelyek fontos kortörténeti dokumentumok és tematikailag ugyancsak sokirányúak. Foglalkoznak az előljárókkal való bajokkal, a missziói munkával, egyházvagyoni kérdésekkel, a tévtanokkal való küzdelmeken keresztül sok egyéb problémával. Ezeken a leveleken keresztül "egy nagyon emberi, rendkívül józanul gondolkodó főpap szól az olvasóhoz, aki sok közigazgatási tapasztalattal rendelkezik" (Vanyó László)
I. Szent Gergely nevének manapság is érdekes "lenyomataira" bukkanhatunk.
Nem is kell messzire mennünk. A magyar néphagyományban ismert a gergelyjárás, amely az iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő, többszereplős (Gergely pápa, két püspök, gergelyjáró vitézek) színjátékszerű játéka, amely országosan ismert, és több változata van. A népszokás dalaiból Kodály Zoltán is feldolgozott egy csokornyit Gergelyjárás című gyermekkari művében.
Ismert, hogy a pápák saját nevük után hozzáteszik: "servus servorum Dei". Nos, ez is Szent Gergelytől származik, aki így reagált arra, hogy a konstantinápolyi pátriárka kineveztette magát "egyetemes pátriárká"-nak. Gergely önmagának "az Isten szolgáinak szolgája" titulust adta.
Egy szép legenda emléke is él egy elnevezésben. Gergely pápa a pestis megszüntetésére engesztelő körmenetet tartott, és amikor a hívekkel Hadrianus császár síremlékéhez értek, a fölött egy angyal jelent meg, kardját a hüvelyébe helyezve, jelezve az engesztelés sikerességét. Ez a híres Angyalvár elnevezésének "hiteles" története. És ezért kérik Nagy Szent Gergely közbenjárását ma is járványok idején.
Rómában, az általa alapított Szent András kolostor helyén áll a róla elnevezett bazilika, ahol ma is áll egy márványtrónus, amelyről azt gondolják, az övé volt. Bizony igencsak fényes ez - sokmillió turista és zarándok kezétől.
Végül ne felejtsük el, hogy I. Nagy Szent Gergelyről kapta a nevét az egyház ma is - a II. Vatikáni Zsinat által is megerősített - hivatalos éneke. Ezek ugyan biztosan nem tőle származnak, amint a legenda tartja, az ő neve viszont fémjelzi ezek művészi kvalitását, liturgikus tökéletességét, és egyetemes értékét.
Ha dallamokat nem is írt, de tetemes mennyiségű ihletett írása miatt mindenképpen méltó az az ábrázolás, hogy a Szentlélek galamb formájában a vállán ül, vagy körülötte repked.
Szent Gergely méltán kapta meg elsőként a "Nagy" jelzőt, hiszen valóban szentéletű ember, és kiemelkedő történelmi személyiség volt, mint azt sírfelirata is példázza: Isten konzula.
Ruthner Judith