index.php
greg_fej1.gif


Utolsó frissítés: 2017.12.06.

Tanulmányok



 

Dr. Bohus Péter: Nagy Szent Gergely és a gregorián ének

(Elhangzott: 2004. november 13. Veszprém)

 

1. Historia questionis

2. Status questionis

3. Opiniones hodiernae

4. Conclusio

 

A római egyház sajátjának tekintett liturgikus éneke, melyet minden egyéb ének elé helyez, a hagyomány szerint Nagy Szent Gergely pápa (590-604) nevét viseli: gregorián (gergelyi) éneknek nevezzük. Előadásunkban arra a kérdésre igyekszünk válaszolni, mennyiben helytálló ez az elnevezés?

Mondanivalómat a következő vázlat szerint fejtem ki: először a kérdés történetéről, majd jelenlegi állásáról tárgyalunk, ismertetjük azokat a véleményeket, amelyeket korunk zenetudósai fogalmaztak meg, s mindezek egybevetésévei próbálunk következtetést levonni.


1. A kérdés története:

A középkor meggyőződéssel vallotta, hogy a római egyház liturgikus éneke, amelyet ugyan egész biztosan csak a 11. században élt Hirsaui Vilmos nevez gregoriánnak1, Nagy Szent Gergely pápára vezethető vissza. E meggyőződés első, minden próbát kiálló tanúja a 8-9. századból való2.

Monzai Cantatorium. Johannes Diaconus: Vita Gregorii c. művében (872 k) azt írja, hogy Nagy Szent Gergely antiphonariumot szerkesztett3 és megalapította a Schola Cantorum-ot4. Észak­Itáliában szokásba jött, hogy a liturgikus év kezdő miséjének Introitusa előtt rövid prózai prológust énekeltek, mely szerint Gergely pápa a Szentlélek sugallatára diktálta le a liturgia énekeit, kezdve az advent 1. vasárnapjának introitusával: "Ad te levavi animam meam". A 10. századtól megjelenik e meggyőződés képi ábrázolása is5.

A középkortól örökölt hagyomány megbízhatóságát először Pierre Goussainville vonta kétségbe (1685), majd F. A. Gevaert adott hangot annak a nézetének (1890), hogy gregorián név nem Nagy Szent Gergely, hanem II. Gergely pápára (715-731) vonatkozik.


2. A kérdés mai állása:

A mai vizsgálódásnak tekintetbe kell venni egy a 19. század végén közismertté vált tényt, az u.n.. ó-római ének létezését. A Paléographie Musicale II. 1891-ben közzé tette két Rómából származó Gradua1e és egy Antiphonarium dallamait, amelyek különböznek mind a gregorián, mind az ambrózián dallamoktól, s amelyekről megoszlanak a vélemények. Kezdetben dekadens gregoriánnak vélték őket. Dom Andoyer (1912) praegregorián anyagot látott bennük, amely mintegy átmenetet alkot az ambrózián és a gregorián ének között. Dom J. Gajard véJeménye szerint (1959) a gregorián az általánosan elterjedt, "standard" anyag, az ó-római pedig a "speciális". Jelenleg a kutatást nem az érdekli elsősorban, hogy a gregorián ének Nagy Szent Gergely pápától származik-e vagy nem, hanem általában a gregorián ének keletkezésének ideje és módja.


3. Újabb elméletek a gregorián ének keletkezéséről:

Inkább kuriózum kedvéért említsük meg Jammers elméletét, amely a Bizánctói való függetlenedés folyamatába helyezi a gregorián ének keletkezését. A pápa és a nyugati császár is igényelhette a bizánci uralkodónak fenntartott zenei tiszteletadást: egy kitartott hang fölötti éneklést. Így lenne érthető, hogy az egyes hangok körülírására épülő ének helyett meghonosodott egy másfajta ének, melyben, mint a gregoriánban is, különösen nagy szerepet kap a kvint és az oktáv.

Az 1950-es római egyházzenei kongresszuson hozta nyilvánosságra elméletét Bruno Stiiblein. Ő az ó-római ének rendezését tulajdonítja Nagy Szent Gergelynek, a gregorián ének. keletkezését, pedig 650-680 közé datálja, Vitalianus pápa (657-672) idejére6. Tételét az Ordo Romanus Gerbertben olvasható névjegyzékre alapítja, amely a római liturgia és ének kialakulásában fontos szerepet játszó személyiségek nevét örökíti meg. Ez a jegyzék kezdetben csupa pápa nevet sorol fel7, majd három szerzetes apát következik: Catolenus, Maurianus és Virbonus. Ők a liturgikus törvénykezésben nem voltak illetékesek, valószínűsíthető, hogy kiemelkedő zenei tevékenységük miatt kerülhettek ebbe az előkelő névsorba. Ez a kiemelkedő zenei tevékenység lenne Stablein szerint a gregorián kiművelése.

Smits van Waesberghe (1954) szintén Rómát tekinti a gregorián ének keletkezési helyének. Véleménye szerint Rómában egy időben kétféle liturgikus ének élt egymás mellett: az ó-római a plébániai valamint a pápai templomokban, és a gregorián a szerzetes templomokban. Hivatkozik Metzi Amalarius (775-852) megjegyzésére, hogy a Lateránban másképpen hangzó éneket hallott (Waesberghe véleménye szerint ó-rómait), mint amit ő frank földön ismert rómainak. Waesberghe teóriája szerint a két ének eredete közös, a közös eredetinek az ó-római a hagyományhoz ragaszkodóbb, a gregorián pedig a bátrabb, előremutatóbb művészi elvek szerint megreformált változata, mely végül kiszorította a hagyományosabb, de művészileg meghaladott énekgyakorlatot.

Míg e két nézet szerint a gregorián eredetét Rómában kell keresnünk, H. Hucke és Huglo amellett kardoskodik, hogy a gregorián frank területen keletkezett, a karoling liturgia változtatás folyamatában, melynek kezdete a 789. március 23-án kelt Admonitio generalis, amivel Nagy Károly előírta a római rítus átvételét. A változtatás végbeviteléhez hosszú évek-évtizedek kellettek, s a római és helyi liturgiák énekanyagának ez idő alatti egymásra hatása eredményezte a ma gregoriánnak nevezett éneket, mely azután visszaszármazott Rómába. E nézet szerint az ó-római az ugyanazon liturgikus szövegre készült ének római, a gregorián pedig annak frank változata. S hogy miért éppen gregoriánnak nevezik? Leo Treitler szerint ennek politikai8, Solange Corbin szerint emellett még pedagógiai9 okai is lehettek. A frankföldi keletkezés elméletét látszik erősíteni az a tény, hogy a neumaírás legkorábbi tanúi is frank eredetűek.

             Mindazonáltal ma is vannak védelmezői a hagyományos nézetnek10. Érveik részint történetiekll, részint nyelvészetiek12, részint liturgiatörténetiek13, részint pedig stilisztikaiak14.


             4. Összefoglalás

            A felsorolt adatok és elméletek eléggé ismertek. Jó összefoglalást lehet olvasni róluk Rajeczky: c. könyvében. Kérdésünk az: milyen következtetést lehet levonni az eddig mondottakból?

    Ha a szerzőséget úgy értjük, ahogy pl. azt mondjuk: "A fekete gyémántok" vagy "A kőszívű ember fiai" Jókai Mór alkotása, ill. hogy a dódekafónia elméletét Arnold Schönberg alkotta meg, nyilván nem bizonyítható állítás az, hogy a gregorián ének Nagy Szent Gergely alkotása. S azt hiszem, nem tévedünk, ha Goussenville vagy Gevaert a gergelyi eredetet tagadó nézetei mögött ezt az értelmezést látjuk.

    De nem csak ilyen értelemben mondhatunk valakit szerzőnek. Talán pont a sugalmazás­ábrázolás, amit említettünk, jogosít fel arra, hogy a szentírási szerző-fogalomhoz hasonló módon értelmezhessük a gergelyi eredetet. Gondoljunk lzaiás könyvére. Ma egyöntetű nézet, hogy lzaiás könyve pl. legalább három különböző korban élt író műve, mégis egy cím alatt szerepel az Ószövetségben, s nem osztjuk szét Proto-, Deutero- és Trito-Izaiásra, legfeljebb a fejezet számokból tudhatja az olvasó, hogy azt a részt melyik szerző öntötte szavakba. A könyv így, ahogy van, hatalmas ívű tanítás az eljövendő Messiásról, ami a Proto-lzaiás gondolataival kezdődik és a Trito­lzaiáséval válik teljessé. A római liturgikus ének történetében, következésképp a gregorián kialakulásának folyamatában is kétségtelenül megvan a szerepe Nagy Szent Gergelynek, legalább annyiban, hogy megvetette a római énekiskola szilárd anyagi alapjait, s ezzel hosszú időre biztosította a nyugodt munka feltételeit. Így az ő pápasága mindenképp elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy e nyugodt munka kiérlelhessen egy ilyen művészi újítás megalkotására vagy befogadására képes közeget.

    Ha pedig a nagy pápa történeti szerepét nézzük, főleg szellemi hatását, teljes joggal tekinthetjük őt a középkori Európa atyjának. Ő adott Szent Benedek fiainak új feladatot, az új népek megkeresztelését, azok pedig mindenhol azt a római rítust honosították meg Európa szerte, melynek hamarosan kifejlődött, jó egy vagy másfél század múltán már biztosan létező liturgikus énekét méltán nevezte el az utókor a kialakulásához vezető egész szellemi folyamat elindítójáról gergelyi, azaz gregorián éneknek.

 


1 IV. Leó (847-855) azon levelének hitelessége kérdéses, melyben a "gregorián ének édességé"-ről beszél.
2 Nagy Szent Gergely életének adatait elsősorban a leveleiben talált utalásokból, a Liber Pontificalisból, valamint Paulus Diaconus (Warneffidus, Grammaticus, 8. század) és Johannes Diaconus életrajzaiból merítjük.
3 A hagyomány szerint a Szent Péter bazilika egyik oszlopához láncolva mindenki számára hozzáférhető volt.
4 Utóbbi már létezett Nagy Szent Gergely ídejében. Alapítója valószinűleg
5 A pápai trónon ülő Gergely vállára galamb képében leszáll a Szentlélek, ő súgja a pápa fülébe a liturgia énekeit, amiket aztán ő tollba mond egy írnoknak.
6  L. Andrieu IH. 223-224. 1.
7 I. Damasus (366-384), I. (Nagy Szent) Leó (440-464), 1. Gelasius (492-496), Symmachus (498-514), I. János (523­526), II. Bonifác (530-532), 1. (Nagy Szent) Gergely (590-604), 1. Márton (649-655).
8 1974: Nagy Károly egységesítő és reformáló tevékenységéhez volt szükség olyan valakinek a nevére, aki abszolút tekintély volt a kor embere számára.
9 A reform énekanyag elfogadtatása és megtanítása is könnyebben mehetett, ha azt úgy állították be, hogy Nagy Szent Gergely műve.
10 Pl. Bescond.
11 Johannes Diaconus és Adhemar lekicsinylőleg említik, hogy a frankok részeges, barbár torka nem alkalmas a római dallamok finomságának előadására. A Beda Venerabilis halálos ágyánál énekelt (735) ,,0 Rex glori ae" antifóna magasba szárnyaló dallamának említése azt látszik valószínűsíteni, hogy ez a gregorián dallam lehetett. A karoling hivatalos megnyilatkozások is következetesen "cantilena romana" kifejezést használnak.
12 A hangsúlyok kezelése a gregorián énekben 4-8. századi latin szerzőkre jellemző; a megzenésített szövegek az Itala és nem a Vulgata fordításból valók, amely esetekben pedig a karoling korban a Vulgata szerint módosították őket, mint
rI. a "Justus ut palma" típusú graduálékban, rontottak a darabok művészi színvonalán.
13 A karoling kor előtti könyvekben (pl. a luccai, a rheinaui, a mont-blandini kódex) az adventi alleluják a gregorián rendet követik.
14 A gregorián világos, kiegyensúlyozott, fegyelmezett ének, szemben a karoling időszak patetikus énekeivel, amilyen pl. a ,,Media vitae" és hasonlók; a karoling kor divatos műfajai, pl. a sequentia és a trópus, hiányoznak a klasszikus gregorián énekkincsből.