A kinyilatkoztatás hangjának szépsége - 20 éve az Egyház szavának szolgálatában

20 éves a Gregorián Társaság. Olyan emberek társasága, akik hisznek a kinyilatkoztató Isten szavának szépségében és igazságában. Immár húsz éve - a nyári hónapokat kivéve -, keddenként a Ferenciek terén lelkes csapat énekel titokzatos nyelven titokzatos dallamokat, Béres György atya vezetésével. A csendes szemlélő első hallásra sem áll értetlenül ezt a csodát hallva, a szót talán nem érti, a dallam magasröptű és mégis a szó titka szívbe hatoló, a dallam szárnya körülsimogat. Néhányan tudják és mondják: ez a gregorián - olyan nyelvezet, amely mintegy a Lélek suttogását visszhangozza: hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünknek, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal" (Róm 8,26). Van ezekben a dallamokban valami ősi és elemi - a szépség felfedezésének eredendő tudata. Az ember nyelvezetének alaptónusa szólal meg, az Éden kertjének alkonyi hűvöse (Ter 3,8). Ez az alkonyi hűvös nem félelmetes, hanem a szeretet szellője, amely ott fúj, ahol akar (Jn 3,8), nem tudjuk, honnan jön és hova megy.

Szellemi ének - Pál nagyon szépen mondja: az ének, a Lélek által ihletett új életből származó Isten-dicséret (Ef 5,19; Kol 3,16). Az újszövetségi szentírásban az ének szó, hétszer szerepel, ebből öt alkalommal a Jelenések könyvében (Jel 5,9; 14,3; 15,3), ahol az ének közösségi dicséret jellege domborodik ki. Az ének szó, az énekel igéből származik, ami dallamos és ritmikus dallamot jelent. És valóban, a gregorián az új keresztény élet szellemi éneke: nem tud betelni az Ige szépségével; mindenkit egybegyűjt (congregavit nos in unum Christi amor).

Kezünkbe veszünk egy lapot: latin szöveg és fölötte négy vonalon négyzet alakú hangjegyek bonyolult szárnyalása. De hamarosan a szemünk megakad parányi vonalak - jelek - sokaságán a vonalrendszerre írt hangjegyek fölött. Csak egy betű hiányzik ahhoz, hogy pneumát mondjunk: neuma. A görög nyelvben a két szónak nincs sok köze egymáshoz, az egyik -neü, -nü, a másik -pne, -pno, -pn szócsaládba tartozik, viszont hangzásukban most oly közeliek. A kis vonalak és pontok ívei adják meg a dallam és a szó kapcsolatának értelmét: "Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is" (1Kor 14,15). Jól és szépen imádkozni: Isten saját Igéjét visszhangozni, a Lélek sóhajto-zásának szépségével.

Ikonikus ének - ha igaz az ikonokra az, amit a IV. konstantinápolyi zsinat atyái ki-mondtak, miszerint "Előírjuk, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus, mindnyájunk Szabadí-tója és Megváltója képét ugyanolyan tisztelettel kell tisztelni, mint a szent evangéliumok könyvét. Amint ugyanis a szavak által, melyek szótagról szótagra a könyvben találhatók, mindannyian üdvöt szerzünk, úgy válik hasznára minden tanult és laikus embernek a színek képi ábrázolása; amit ugyanis a beszéd szótagokban, ugyanazt hirdeti és ajánlja az az írás, amely a színekkel történik…" (DH 653-654) - akkor annál inkább áll ez a gregoriánra. Itt az ember, eredendő szépséggel az Ige kimondójává és eikonjává válik; lesz annak az örömnek és ujjongásnak ikonjává, amely annak az éneknek utánzása, amely a mennyekben Isten trónusánál hangzik (Jel 5,9-10.12.14; 7,10-12; 11,17-18; 12,10-12; 15,3-4; 19,1-8).

Misztikus ének - az elragadtatás szelídsége és alázata. Az ima megnyilvánulásai formáinak, a szóbeli, az elmélkedő és szemlélődő imának összessége a gregoriánban nyer kifejezést:

ajándék, amit türelemmel és állhatatossággal lehet befogadni; csak az alázatra törekvő ember tud gregoriánt énekelni,

hallgatás, hallgatom és emésztem a szót, amelyet édesen ki is mondok (Ez 3,3),

erős idő, amely nem törődik az idők múlásával, mivel már nyitott az örökkévalóságra; tudja, hogy az üdvösség már ma adva van (Lk 19,9).

20 év, nem idő olyan valóságnak, mint Isten Igéje (Iz 40,8), amely a Kezdetektől szól (Ter 1,3; Jn 1,1) és amely szó szépsége örökké hangzik: "Az új szövetség főpapja, Krisztus Jézus, magára véve az emberi természetet, a földi számkivetésbe magával hozta azt a himnuszt, amely a mennyei hazában öröktől fogva zeng. Az egész emberiséget maga köré gyűjti, hogy vele együtt énekelje az Istendicséret ezen énekét" (SC 83).

Az ünneplés olyan, mint a gregorián: nem magát dicséri, hanem az Istent; dicsekszik gyengeségével, mert ereje Isten szépsége. Mi lehet számára szebb és nagyobb ünnep, mint Istent dicsérni.