index.php
greg_fej1.gif


Utolsó frissítés: 2017.12.06.

Tanulmányok



III. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál - előadások
2005. július 1.

Heinrich Rumphorst: Reperkussziós hangok a gregorián énekben

Július 1-jén Heinrich Rumphorst professzor, a berlini Choralschola vezetője tartott workshopot. Előadásán saját scholájával, a Berliner Choralscholával mutatta be a graduálékban szinte mindenütt előforduló jelenséget, a hangismétlést. A Graduale Triplexben található hatszáznegyven propriumtételből (a mise változó énekei) mindössze húszban nem szerepel hangismétlés.

A Graduale Triplexben leggyakrabban, 224 esetben előforduló jelenség a tristropha, ami könnyedén, súlytalanul lebegve háromszor énekli az adott hangot, s így a hangismétléssel a szótag jelentőséget kap.

Ha a könnyedén énekelt tristropha a szavak végén szerepel, feladata, hogy kicsengeti a szót, annak eredeti retorikus hosszúságát még tovább nyújtja. Mivel azonban a harmadik stropha mindig hosszabb (a Laoni Kódex ezt szépen mutatja) az azt megelőzőeknél, gördülékenysége egyben tovább is vezet a következő szóra, s az így egymásbafonódó szavakból összeáll, egységgé válik a szöveg, amint azt az "et vocabi tur " szövegrésznél láthatjuk.

A tristropha a szavak elején vagy közepén gyakrabban fordul elő, ilyenkor szófestő szerepe is lehet. Erre példa a mennybemeneteli introitus, ahol az "ita veniet" szavaknál már az alleluiát előlegezi lágy, lebegő mozgás, annál is inkább, mert a tristropha utáni szótagok celeriter, azaz gyorsan éneklendőek.

 

 

 Mintegy húsz hely van a Graduale Triplexben, ahol a "Dominus" szó (és ennek ragozott alakjai) második szótagján szerepel hangismétlés, tehát éppen a hangsúlytalan szótagot kell lágy lebegtetéssel énekelni, ami az Úr szelídségét hangsúlyozza. Ezt figyelhetjük meg a "Misericordia Domini plena est terra" (az Úr irgalmával tele van a föld) évközi introitusnál is.

 

 

 

Láthatjuk, hogy meglepő módon a tristropha az esetek több mint felében nem a melizmatikus tételeknél, hanem az introitusoknál fordul elő, ezután következnek a communiok és offertoriumok. Ilyenkor a szerző nem előre legyártott panelekből alkotja meg az új darabot, hanem sajátos, egyéni introitusformulák jelennek meg, a tristrophák pedig majdnem mindig félhangok felett, tehát C-n vagy F-n állnak. Nagyon kevés az olyan hely, ahol a tristropha nem a megszokott szubszemitonális hangon áll.

Általában a tristrophát mélyebb vagy ugyanolyan magas hang követi, ez alól csak öt introitus képez kivételt, négy közülük még fordulataiban is megegyezik, s a "Puer natus est nobis" karácsonyi introitusra utalnak. Az összefüggés egészen tudatosnak látszik a karácsonyi és a húsvéti introitus e részei között.

Ritka, hogy a szóvégi tristrophát egy azzal azonos magasságú hang előzi meg, a Meditabor offertorium következő részében (et levabo manus meas - fölemelem kezemet), azonban ez sorozatban fordul elő. Az is viszonylag ritka, hogy a szóvégi tristrphát megelőlegezi egy ugyanolyan magasságú hang, de ezt is megtalálhatjuk itt.

 

 

 

A kéziratok tükrében ugyanis - a Vaticana véleményével ellentétben - a tristophát egy kisszekunddal lejjebb levő hang előzi meg, amint azt egy communio "ubi reponat" szavainál látjuk. Ez az alsó váltóhangról való megközelítés egy későbbi tradíció része.

 

 

 

A tristrophák előtti hangot mindössze két helyen kottázza a Vaticana is lejjebb, jóllehet, az einsiedelni kódexben egyazon notáció jelöli az említett introitusokat is.

 

 

 

Terccel és kvarttal lejjebbről is megközelíthető a tristropha. A terces a karácsonyi introitusok mindkét esetében a "hodie", azaz a "ma" szón fordul elő, ezzel utal a komponista a szavak mögött rejlő kiszélesített jelentésre.

 

 

 

A kvartos ugrás legjobb példája a "non moriar, sed vivam" (nem halok meg, hanem élek): az élet és a halál között feszülő ellentétet fejezi ki.

 

 

 

 

Ha a tristophát nem traktulus, hanem stropha előzi meg, akkor ez minden esetben azonos hangmagasságot jelöl.

Sok esetben figyelhetjük meg, hogy amíg a tristropha inkább hangsúlytalan szótagon található, addig a hangsúlyos szótagra, a hangismétlés egy másik fajtája, a bivirga kerül. Ez csak elenyésző esetben tapasztalható másképp.

Az öt stropha egymás mellett olyan szóvégi helyeken jelenik meg, ahol jelentős kulcsszavakat találunk, így zeneileg lényeges a megnyújtás, mert ezzel tágasságot teremt, hosszabb időbeli teret enged. Erre látunk példát a "scuto circumdabit te" szavaknál (pajzzsal vesznek körül téged), ahol a hangok a pajzsot szimbolizálják.

 

 

 

 

 

 

Sok esetben az "eo", "eis" birtokos névmásra kerül a bivirga-tristropha hangcsoport, ilyenkor nem az időtartam növelése a cél, hanem a megszólítást teszi hangsúlyosabbá.

A következő példában hét ismételt hangot láthatunk, ez azonban csak a 3. tónusú graduálékban és csak ebben a formában fordul elő. A hét hang egymásutánja a szövegben leírt mennyei öröm kifejezése, "virtutem tuam" (a te hatalmadat, erősségedet [éneklem]).

 

 

 

 

 

 

 

A "tibi dixit cor meum" (neked mondja az én szívem) szintén hosszasan lebeg egy hangon, hiszen nem egyszer, hanem állandóan az Úrhoz folyamodik.

 

 

 

 Végül egyetlen helyen nyolc azonos hang egymásutánja szerepel. Ennek magyarázata, hogy az aprószentek offertóriumának szövege Tharsis királyára, az ő tartózkodásának földrajzi távolságára utal.

 

            Az előadás alapján a cikket szerkesztette 

Táborszky Györgyi