Ecce quam bonum – Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek! - a 132. zsoltár versei szóltak egy gyönyörű graduale dallamán, mintegy közös nevezőként a IV. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál minden közreműködő együttesének előadásában, amelyek tagjai között ortodox pap és protestánsok is énekeltek.
Nagy érdeklődés közepette zajlottak le Vácott a Gregorián Társaság és a Váci Püspökség rendezésében azok az ünnepi napok, amelyen az egyház legünnepibb cselekménye, a liturgia töltötte be a legfontosabb szerepet, éspedig nem akármilyen módon. Ezeken az alkalmakon kizárólag az hangzott, ami a kereszténység legjellemzőbb sajátja, amely nem sokkal fiatalabb magánál az egyháznál, amely maga is együtt született, alakult a liturgiával, amely a Biblia szent szövegeit a legszentebb módon hordozza a legemberibb nyelven, ami az ének. A gregorián ének zengett négy napig Vác három templomában a főpapi szentmiséken és a zsolozsmákon.
A most megrendezett fesztivál gerincét – éppen úgy, mint a 1998-ban, 2002-ben és 2005-ben – a liturgikus alkalmak alkották, mivel ott tapasztalható meg a gregorián ének imádságos lelkülete és művészi értéke. A gregorián szentmisék állandó részeinek (ordinárium) éneklésébe éppen ezért mindenki bekapcsolódhatott, a változó részeket (proprium) és a gregorián zsolozsmákat (laudes, vesperás) pedig a meghívott szkólák énekelték.
Az idei fesztiválra a világhírű gregorián együttesek közül Ausztriából, Észtországból, Japánból, Magyarországról és Olaszországból érkezett nyolc szkóla, hogy bemutassa, hogyan interpretálja a közös római hagyomány gregorián énekeit. Csodálatos volt megtapasztalni azt a közelítést, amely az első fesztivál óta eltelt tíz év alatt is folyamatosan hallható volt: a szkólák énekében a szövegértelmezés alig tért el egymástól. Ez nyilván egy fejlődésnek a következménye. A tudományos kutatások, amelyek ennek az interpretációnak a hátterében állnak, biztosítják ezt az egységes éneklést. A gregorián szemiológia ugyanis a legrégebbi kódexek neumáiból (a szöveg fölé írt vezénylő intések grafémáiból) következtet az éneklés megformálására, azaz a szent szövegek értelmezésére, hiszen a gregorián nem más, mint énekelt imádság, ezért megszólaltatását mindig a szövegben való elmélyedés, elemzés előzi meg, a szavaknak és mondatoknak át kell járniuk az értelem, a szív és a lélek rétegeit. Ehhez nyújtanak hiteles segítséget a neumák, hiszen ezeket nem sokkal azután írták a kódexekbe, amikor a gregorián ének klasszikus repertoárja kialakult, azaz a VIII-IX. században.
A meghívott együttesek közül a legtöbb kizárólag gregoriánt énekel, de mindegyik rendszeresen végez liturgikus szolgálatot. Ez elengedhetetlen a gregorián igazi lelkiségének átéléséhez.
A fesztivál eseményei között jelentős helyet foglalt el a nyolc gregorián hangverseny is, amelyből öt Vácott, három pedig Budapesten zajlott zsúfolásig megtelt templomokban. Ezeken hangzott el az együttesek gregorián interpretációjának összehasonlításához mindegyik együttes bemutatásában az Ecce quam bonus kezdetű graduale, ami a fesztivál központi gondolatát is kifejezte: „Mily jó, és mily gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek”, hiszen ez a liturgiában valósul meg a leginkább, éppen ott, ami a gregorián ének igazi közege.
A liturgiai gondolkodást tükrözte ennek a fesztiválnak az a különleges vonása is, hogy az együttesek tematikus anyagot adtak elő, a hangversenyeken egy-egy ünnep, vagy évközi vasárnap énekeit szólaltatták meg, olyan anyagot, amely a szkólák gyakorlatában is gyakran előfordul, tehát sokan ismerik.
A gregorián itt, a IV. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztiválon hozzá méltó liturgikus környezetben szólalt meg, s így igazán érvényesülhetett igazi lényege, az az életteli, dinamikus nyugalom, amely erőt és egységet sugároz a hallgatóság felé, előrevetítve a hívek egységének reménységét.
Ruthner Judith