Amint az már előre is megfogalmazódott, célja elsősorban (1.) a gregorián ének liturgikus funkciójában való bemutatása volt. A Fesztivál azonban szakmai jellegű feladatokat is felvállalt, mégpedig oly mértékben, amely a hasonló témával foglalkozó fesztiválok és kongresszusok viszonylatában a világon egyedülálló. E célt szolgálta (2.) a kilenc (Vácott négy, Budapesten öt) hangverseny, (3.) az öt előadás és (4.) a gregorián ének történetét bemutató kiállítás.
1. A három főpapi gregorián szentmise - amelyet Dr. Seregély István egri érsek, Dr. Takács Nándor székesfehérvári és Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök celebrált - a Székesegyházban volt. A liturgiában való szolgálatra minden jelenlevőnek lehetősége volt, mivel a mise ordináriumának kottáját a padokra kihelyeztük, és így együtt lehetett énekelni a szkólákkal. A mise propriumát a misén szolgáló szkólák énekelték, akik szintén a padokban foglaltak helyet, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem koncertszerű produkciót, hanem imádságot énekelnek.
A gregorián vesperás a Piarista templomban, a laudesek a Ferencesek templomában, illetve a Piarista templomban voltak.
Külön kell szólni a Fehérek templomában elhangzott ünnepélyesen, latinul végigénekelt teljes matutinumról, amely zenei kuriózumnak számít Magyarországon, mivel ez ilyen formában soha nem hallható. Jelentőségét azonban elsősorban nem ez, hanem az általa kapott kimagasló lelki élmény adta meg.
2. A hangversenyeken alkalom nyílt a szkólák interpretációs stílusának összehasonlítására. Ezt segítette az is, hogy a szabadon választott anyag mellett mindegyik együttes megszólaltatta a Iacta Cogitatum kezdetű gradualét. Az összehasonlítás már csak azért is érdekes volt, mert a szkólák legtöbbje, előadásában, a szó - hang kapcsolatát vizsgáló gregorián szemiológia eredményeit igyekszik megvalósítani. Ez a tudomány a paleográfiai vizsgálatokon túlmenően a legrégebbi, X. századi adiasztematikus notációkat értelmezi, és ebből következtet a szöveg értelmezésére, hangsúlyozására, a szöveg és dallam szemantikai és esztétikai összefüggéseire. A szkólák mindegyikét a liturgikus szolgálat hívta és tartja életben, pontosan ez az, ami a szövegközpontú éneklés irányába terelte őket.
A 16 meghívott szkóla a következő volt: Ausztria: Grazer Choralschola - Dr. Franz Karl Prassl ; Schola Quasi modo geniti (Bécs) - Xaver Kainzbauer ; Belgium: Cum Jubilo (Watou) - Agnes Delbaere; Dél-Korea: Pueri Cantores of Korea, Daegu - Sr. Catharina Kim SPC ; A Katolikus Egyetem Zenei Tanszékének szkólája (Pusan) - Chang-Rhyong Lee ; Hollandia: Schola Cantorum Amsterdam - Eugeen Liven d’Abelardo; Schola Maastricht - Hans Leenders; Magyarország: Cantate Schola (Budapest) - ifj. Sapszon Ferenc; Iubilate Schola (Budapest) - ifj. Sapszon Ferenc; Schola Gregoriana Budapestinensis - Béres György; Szent Cecília Kórus (Vác) - Varga László; Németország: Berliner Choralschola - Heinrich Rumphorst; Norvégia: Schola Sanctae Sunnivae (Trondheim) - Anne Kleivset; Olaszország: La Bottega Musicale (S. Raffaele Cinema-Torino) - Giovanni Cucci; In Dulci Jubilo (Verona) - Alberto Turco; Mediae Aetatis Sodalicium (Bologna-Padova) - Dr. Nino Albarosa.
3. Az előadásokat a gregorián ének több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutatói tartották, akik együtt dolgoztak a gregorián szemiológia alapítójával, Eugène Cardine-nal. Az előadások a következők voltak:
Dr. Godehard Joppich (Frankfurt): Az írott igétől
a hangzó igéig (A Hartker kódex különböző pes formáinak és betűjeleinek
fókuszba állításán keresztül) - Kiállítás-megnyitó előadás
Henrich Rumphorst (Berlin): A szövegértelmező
interpretáció a gregorián szemiológia jelenlegi kutatásai eredményeinek
alapján - a "Lutum fecit" communio, a "Benedictus" alleluia és a "Pascha
nostrum" communio neumáinak vizsgálatán keresztül
Dr. Johannes Berchmans Göschl (München):
Gondolatok a gregorián ének spiritalitásáról (Azonos szavak és kifejezések
különböző funkciókban való megkomponálása)
Dr. Nino Albarosa (Cremona): Szöveg és dallam
szimbiózisa - Bepillantás a schola Mediae Aetatis műhelymunkájába az "Ego
autem in Domino" introitus, a "Manducaverunt" communio és a "Verba mea"
introituson keresztül
Fr. Cornelius Pouderoijen OSB (Waals-Solesmes):
Restaurált dallamok bemutatása a Hartker-kódex alapján (Antiphona: Extollens
Quendam mulier, Responsorium prolixum: In ecclesiis és Adiutor meus esto)
Ezeken az előadásokon kaphatott betekintést a hallgatóság arról, amit a liturgikus alkalmakon és a hangversenyeken meggyőző erővel hallhatott, valamint a kiállításon szemlélhetett. Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása az előadók munkásságában is nyilvánvaló, hiszen mindegyiküknek élő kapcsolata van valamely kiváló szkólával.
Az előadások német nyelven folytak. Elsőrendű, a szakmai nyelvet is teljes mélységében ismerő tolmács fordította az előadó szavait hol szinkron, hol komplementer módon - a helyzettől függően. A szóban forgó zenei anyag kottaképét (quadrát-, szentgalleni- és legtöbbször a metzi notációval is) az előadó nyomtatott fóliákról írásvetítő segítségével ki is nagyította, sőt három előadáson, közreműködő szkóla segítségével, a magyarázott anyag élő bemutatása is elhangzott. Az élő zenében - természetéből eredően - hibák is találhatók, így a hallgatóság komoly műhelymunkának is szem- és fültanújává válhatott.
Az előadások a hallgatóság jelentős részének merőben új ismereteket nyújtottak, számukra egy egészen új aspektus vetődött föl a gregorián ének interpretációját illetően. Sokan voltak a hallgatóságban azok is, akik már részt vettek a Gregorián Társaság kurzusain. Számukra megnyíltak a távlatok, mit lehet majd megvalósítani mostani tudásuk továbbfejlesztésével.
4. A Fesztiválhoz kapcsolódó kiállítás a gregorián ének történetét nemcsak a történelmi távlatokban mutatta be, hanem napjainkig kísérte, mégpedig elsősorban a gregorián ének liturgiában - vagyis igazi közegében - való életének szempontjából. Nyilvánvaló, hogy ez szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogyan, mi módon szólaltatják meg az énekelt imádságot. Ez az ősi gyökereket is mutató, mégis igazi európai zene hogyan felel meg egy-egy korszak elvárásának a maga időtlenségével? Hogyan próbálják meg az egyes korszakok a maguk képére formálni, és hogyan "válaszol" erre a gregorián "anyag"? Mitől válik manapság újra élővé ez a hatalmas kincs? A kiállítás többszáz látogatója ezekre a kérdésekre kapott választ. Bemutatásra került itt ugyanis, elsősorban kottapéldákon keresztül, hogy a dallamkincs miként jelent meg az újabb és újabb notációkban, amin keresztül az előadás mind szögletesebbé, természetellenesebbé vált, egészen addig, hogy magukat a dallamokat is megcsonkították. Ez vezetett a gregorián hanyatlásához, amiből a kiutat a Solesmes-i bencések kutatásai, majd a gregorián szemiológiai kutatások jelentették. Ez utóbbi vette észre - és ebben áll nagy jelentősége - hogy a szentgalleni notáció kifejezi a megszólaltatás mikéntjét, és ennek érvényesítésével válik újra élő imádsággá, és nyeri vissza létjogosultságát a gregorián ének Mindennek megértését egy kísérőfüzet is segítette, amelyet minden látogató kézbe kaphatott, és ezzel, saját tempójának megfelelően haladhatott a kiállítás termein. Ez tablóról-tablóra haladva magyarázta meg a látottakat, illetve adta meg a szükséges háttérinformációt.
A kiállítás anyagának összeállítása és a kísérőfüzet szövege Dr. Godehard Joppich munkája, a fordító Jakabffy Tamás, a kiállítás rendezője pedig Béres György volt.
A Fesztivál különböző típusú rendezvényeinek látogatottsága is természetesen különböző volt. A szakmai előadásokon általában kb. 230 fős hallgatóság vett részt A regisztrált 186 fő főleg ének- és zenetanárokból, egyházkarnagyokból, kántorokból, zeneművészeti főiskolák és egyetemek hallgatóiból, énekesekből, valamint papokból, kispapokból és szerzetesekből tevődött össze.
A kiállítást szélesebb közönség tekintette meg, itt a négy nap alatt több, mint ötszáz látogató fordult meg.
A Vácott tartott hangversenyek egy kivételével a Székesegyházban voltak, ami szükséges is volt az érdeklődők befogadásához. A budapesti hangversenyeken is szépszámú hallgatóság gyűlt össze a pénteki Zugligeti és a vasárnapi Mátyás templomban tartott koncerteken, sőt, még azon a szombat estén is a templomok megteltek az érdeklődőkkel, amikor paralel három gregorián hangverseny zajlott, a Belvárosi, a Szt Anna és a Szt. Imre templomban.
A legnagyobb érdeklődés azonban a liturgikus események iránt mutatkozott, bizonyítva ezzel, hogy a II. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál elsődleges célkitűzését helyesen ragadta meg, a gregorián éneknek valóban a liturgiában van igazi élettere.
A Fesztivál rendezvényeinek létszámát összevéve kb. 8000 fő vett részt a programokon.
A média már előzetesen is foglalkozott a Fesztivállal. A zenei szaklapok (Parlando, Metronóm, Ének-zene tanítása, Zeneszó, Zene-zene-tánc), a Bartók Rádió (Musica Sacra műsora), az MTV Magyar Szalon című műsora és a Duna Televízió vallási magazinja és a Dunakanyar Rádió március óta többször is felhívta a figyelmet a rendezvényre. A Kossuth Rádió katolikus félórájában riportot adott le a Gregorián Társaság alelnökével, aki a gregorián ének szubsztanciájáról és a Fesztivál eseményeiről beszélt. A vallási hetilapok és folyóiratok (Jel, Új Ember, Új Ember Magazin, Keresztény élet, Evangélikus élet) cikkeket közöltek a gregorián énekről, bemutatták a rendező Gregorián Társaságot és a Fesztivál programjait. A Magyar Kórus c. egyházzenei folyóirat mellékletet is kiadott a Fesztiválról. A Magyar Nemzet, a Népszabadság és a Metró újság cikkben foglalta össze a Fesztivál jelentőségét és eseményeit. A híranyagot az MTI is lehozta. A helyszínen forgatott és műsort készített az MTV Katolikus Krónika és a Váci Televízió stábja. Az MTV "Ma reggel" című műsorában riport és élőzene adásával hívta föl a figyelmet a még elérhető eseményekre. A Zeneszó c. folyóirat külön rovatban cikksorozatot közöl, amelyben részletes szakmai elemzést lehet olvasni az ott elhangzott előadásokról és hangversenyekről. Más szaklapokban (pl. Ének-zene tanítása) is olvasható cikk a Fesztiválról. Külföldi (német és osztrák) újságok is foglalkoztak a váci eseményekkel.
A rendezvények színvonaláról és ritmusáról, érthetőségéről és információgazdagságáról, sűrűségéről és feldolgozhatóságáról, zenei és lelki élményeiről mind a meghívott előadók, mind a szkólák vezetői és énekesei, valamint a szakmai és egyéb programok résztvevői is nagy elismeréssel (nem szerénytelenség: lelkesedéssel) nyilatkoztak. A Fesztivál célja magas színvonalon valósult meg, valóban sokoldalúan mutatta be a hallgatóság számára a gregorián kutatások tudományos hátterét és annak gyakorlatba való átültetését, vagyis azt, hogy az egyház ősi, hivatalos éneke a XXI. században is az imádság élő nyelve.
Ruthner Judith