index.php
greg_fej1.gif


Utolsó frissítés: 2024.03.18.

A Gregorián Társaság nemzetközi fesztiváljai




2. Fesztivál
           2002. július 4 - 7.
Iacta cogitatum tuutm in Domino et ipse te enutriet
Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad



Hangversenyek (iii.)

 A II. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál második estéjén négy gregorián schola előadását hallhattuk a Székesegyházban.

Elsőként az In Dulci Iubio női schola mutatkozott be. Immár másodszor érkeztek a dunaparti városba Olaszországból, Veronából. A kórus több mint egy évtizede énekel gregoriánt számos hangversenyen, fesztiválon. Az együttest kezdettől fogva Alberto Turco vezeti, aki a veronai székesegyház karnagya, a római Pápai Egyházzenei Intézet gregorián tanára, Solesmes-ben az egyszólamú liturgikus repertoár kutatója, az AISCGre igazgatótanácsának tagja.  Nino Albarosával együtt szerkeszti a Codices Gregoriani című paleográfiai sorozatot, mindezeken kívül számos tudományos cikket publikált.

A schola előadásának fontos eleme a X. századi "in campo aperto" (vonal nélküli) szentgalleni és metzi neumaírás elemzése, a szöveg, a dallam és esztétika kapcsolatának vizsgálata. A schola impozáns bevonulása égő gyertyákkal különleges, imádságos légkört teremtett. Műsorukon szerepelt egy teljes miseproprium anyaga, amelybe a "Iacta sunt" graduale tételt, a scholák kötelező előadási darabját is beépítették. Ebben a gradualéban szép dallamíveket formált a kórus. A szólista széles dinamikával, lendületesen vitte a zsoltárdallamot a tetőpontig. A "Factus est" introitusban is szép tetőpontok szólaltak meg, finoman rezegtetve a bistrophákat. Az artikulált neumákat a sorvégeken néhol nagy megállás jellemezte. Dallamíveik szélesen szárnyaltak, a torculusok középen néha túlságosan kiemelve. Mindvégig jellemző volt a szavak helyes hangsúlyozása, a szöveg precíz értelmezése. Az Alleluja különösen tetszett puha hangzása, könnyed nagy ívek folyamatossága, és egyenletes dinamikai felépítése miatt. Szép volt az "In te speravi"-ban a tristrophák könnyed rezegtetése, a tetőpontok dallamívének szárnyalása, majd a dallam levezetése, megnyugtatása. Itt éreztem leginkább a megformálásban az imádságos lelkületet, az áhitatot. Ez nyugodt, örömteli perceket szerzett a hallgatóságnak.

Következett egy másik olasz schola, a La Bottega Musicale, amelyet 1977-ben alapított a schola jelenlegi vezetője Giovanni Cucci, aki tanfolyamokat tart a gregorián énekről, hangképzésről és zenepedagógiáról. Műsoruk címe: Da pacem Domine, egyben gregorián programjuk kezdő darabja volt. A schola hangzása egységes, telt, élettel teli. Széles dallamíveket nagy lendülettel szólaltattak meg. Különösen csengő hangon rezegtették a tristrophákat. A "Laetatus sum" gradualéban a dallamok folyamatossága, vezetése finoman elhalkulva nyugodott meg a záró cliviseken. A versust éneklő szólista a tetőpontokat rendkívül hajlékonyan, gondos árnyalt előkészítés után oldotta meg. Az Alleluja szólócsoportja külön figyelmet érdemelt az egységes hangzás, a széles, mélységből az égig vezető dinamikai előadásáért. A schola hangszínét néhol túl sötétnek éreztem, ellentétben a szólista visszahúzódó, finom, árnyalt énekével. A kötelező "Iacta sunt" graduale nyugodt, precíz, fegyelmezett, zeneileg összefogott előadása sokunkat gyönyörködtetett. Hitelesen hangzottak a sorok lekerekítései, az ívek szárnyalása, a tristrophák könnyed megszólaltatásai.

Harmadikként a Berliner Schola tagjai sorakoztak föl. Róluk érdemes tudni, hogy a csoportjuk már 1950-ben megalakult. Feladatuknak elsősorban a liturgikus szolgálatot tekintik, de a 70-es évektől több hangversenyt adtak otthon és külföldön. Vezetőjük Heinrich Rumphorst, aki zenei tanulmányai befejezése után 1976-93-ig a berlini Művészeti Főiskolán a gregorián ének megbízott előadója, 1979-93 között az AISCGre elnöke. 1996 óta a lipcsei Zeneművészeti Főiskola tanára.

A schola előadásmódja figyelembe veszi a latin nyelv hangsúlyait és szabályait, és a szemiológai ismeretek alkalmazására törekszik. Tudatosan ügyelnek a tartalom - kifejezésmód egységére. A vegyes schola a műsor kezdő responzoriumát a Deutsche Antifonale-ból választotta, amelyet különlegesen puha hangszínnel szólaltatott meg. Ezt két adventi introitus követte, az "Ad te levavi" és a "Populus Sion" kezdetű. Szépen kiemelték a csúcspontokat, széles íveket énekeltek, követve a szemiológia jeleit. A férfi szólista puha, finom hangindítása meggyőző dallamszárnyalást készített elő. A Populus Sion női szólistája finom, egyszerű hangon szólalt meg, a szöveg tagolása azonban kissé eltúlzott volt. Ennek az introitusnak az előadásában a dallamívek néhol energiavesztetten, alacsonyan fejeződtek be. Az adventi "Dicite pusillanimes" communio felépítése mutatta a szöveg helyes értelmezését, szinte a semmiből, pianissimoból jutott el a forte tetőpontra. A kötelező gradualét nagy lendülettel adták elő, dallamíveinek szárnyalása magával ragadta a hallgatóságot. Műsoruk záró darabjában, az "Ecce advenit" introitusban ki kell emelni a szép, árnyalt előadást, finom pianokat, energikus tetőpontokat.

A hangversenyt a norvég Schola Sanctae Sunnivae zárta Anne Kleivset vezényletével. Az együttes nem ismeretlen azok számára, akik már az első váci gregorián fesztiválon hallották őket. A női schola 1992-ben alakult, azóta részt vesz katolikus, protestáns, és ökomenikus liturgikus alkalmakon, hazai és külföldi koncerteken lép fel, több CD-je jelent meg. A kötelező graduale igen lendületesen szólalt meg. A tetőpontok gondos előkészítés után igényes dinamikával valósultak meg. A szólista csoport egységes hangzása, könnyed dallamvezetése, a zárások cliviseinek finom elhalkítása nagyon tetszett. Ezután három responsorium prolixum következett. Mindegyikben ki kell emelni a folyamatos dallamvezetést, szép lekerekítéseket, lassításokat, lendületes ívekkel megoldott neumacsoportok egymásba fonódását. Az "Inter natos" címűben érzékenyen szólaltatták meg a likveszcens hangokat, és a mélyből magasba ívelő dallamokat. A zsoltárokat érzékeny, finom hangon énekelték. A "Hic praecursor" című responsorium tetőpontjainak finom fortéi, szárnyaló dallamívei, szövegérthetősége, a lezáró clivisek pianoi és imádságos lelkülete feledhetetlen zenei élményt adott. Végül a híres Szt. János Himnuszt hallhattuk, amely alapja a szolmizációs hangok rendszerének. Lendületes, áradó, magasztos zenéje méltó befejezése volt az esti gregorián hangversenynek.

  N. Békés Gyöngyi