Mi hozott ma össze
bennünket? Egy meghívó? A kíváncsiság? Nem a meghívó és nem is a kíváncsiság,
hanem egy művészi, bensőséges, szárnyaló ének, a gregorián ének varázsa,
szeretete.
Ez az ének a nyugati
zenénk bölcsője. A szerzetesek és a hívek ebből az énekelt imából - mert ez
a gregorián ének - merítettek erőt, és ezzel a szárnyaló énekkel
dicsőítették a Teremtőjüket. Ez az ének inspirálta évszázadokon keresztül a
komponistákat, és ezt az éneket próbálták elhallgattatni negyven éven
keresztül a keleti országok kormányai. Tekintsünk vissza röviden erre a
negyven évre, mert a múltunkra kell építenünk.
A magyar kormány
1950-ben - néhányat kivéve - feloszlatja a szerzetesházakat, csak öt
szemináriumot engedélyez, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán megszünteti
az Egyházzenei Tanszakot. Így egyházi vonalon sok helyen elhallgatott a
gregorián éneklése és tanítása. Egyidejűleg megindult a nyári kántorképző
tanfolyam Budapesten a Központi Szemináriumban, majd később több püspöki
székhelyen, ahol a gregorián éneket is tanították.
Az utóbbi években
továbbképző tanfolyam és egyházkarnagyi képzés indult el a Mátyás templomban
a Magyar Püspöki Kar támogatásával. Pannonhalmán öt év alatt százötven
egyházzenész vett részt a hatnapos gregorián tanfolyamon.
Több templomi énekkar
tovább énekelte a gregoriánt a mise keretében. Sok helyen pedig bizony
elhallgattak, mert nem volt kiképzett karnagy, aki szakmai tudásával és
hozzáértésével lelkesíteni tudta volna énekeseit.
Nézzük meg most világi
vonalon a gregorián helyzetét. Nagyon jól tudjuk, hogy a gregorián főleg
dallamkincsével és zenei formáival mennyire hatott a nyugati zene
kialakulására. Sok énekkari művet nem is érthetünk meg és főleg nem is
értelmezhetünk a gregorián ismerete nélkül, ezért a gregoriánnak szorosan
hozzá kell tartoznia nem csak az egyházkarnagyok, hanem a világi és iskolai
kórusok vezetőinek a képzéséhez. Ez a képzés negyven évig nem létezett.
Ezért indítottam az említett tanfolyamokat, és ezért kezdeményezte Póczonyi
Mária, hogy az idén a Fővárosi Pedagógiai Intézetben a zenepedagógusok egy
éves gregorián kurzuson vehessenek részt. A havonta egy egész napos
tanfolyamon hetvennyolcan vesznek részt, amiből láthatjuk a nagy
érdeklődést. Többek között Dr. Nádasi Alfonz bencés atya is oktat itt.
A zenetudomány területén
feltétlenül meg kell említenem a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi
Intézete Dallamtörténeti Osztályának munkáját a gregorián területén.
Rajeczky Benjámin ciszterci atya, Dobszay László, Szendrei Janka és mások
feldolgozták dallamtörténeti szempontból Közép-Európa gregorián dialektusait
a XII. századtól. Tudományos munkákban közölték, majd 1970 óta közel 30
hanglemezen sokat közülük meg is szólaltattak sajátos, egyéni éneklési
módban. Középkelet-Európa országaiban Lengyelországon kívül csak
Magyarországon jelentek meg gregorián lemezek.
E rövid összefoglalás
után - ami nem adhatta vissza tökéletesen a helyzetet a gregorián területén
- felmerül a kérdés, mit tehetünk a gregorián ének ápolásáért, műveléséért.
Egyrészt láttuk a nagy hiányt a szakképzésben, másrészt az egyéni
kezdeményezést. Ugyanakkor több egyházi kórus ellenszenvét az unalmas
gregorián énekkel szemben, de az utóbbi tanfolyamok hallgatóinak nagy
érdeklődését és lelkesedését is.
"Viribus unitis" -
egységes erővel, igen csak egységes erővel tudunk tartós, az egész országra
kiterjedő eredményt elérni.
Ezért indítványozom több
zenepedagógus, egyházzenész, zenetörténész kollegámmal együtt a Gregorián
Társaság magalapítását.
Budapest, 1990. október
26.
Béres György
